A függőség fogalma

A függőség fogalmának önmagában nincs negatív jelentése. Mint ahogy a kisgyermek függése édesanyjától egészséges és szükségszerű. A kóros függőség (addikció) viszont az Egészségügyi Világszervezet (WHO) meghatározása alapján betegség: olyan lelki, adott esetben testi állapot, amelynek jellemzője a sürgető vágy jelenléte, ellenállhatatlan szükségérzet ismételten és rendszeresen a szervezetbe juttatni a kívánt anyagot vagy megismételni a kényszeres cselekvést.

 

Lelki és testi függőség

  • A lelki (pszichikai) függőség az alkohol, kábítószer, illetve a kényszeres cselekvések iránti leküzdhetetlen sóvárgást (craving) jelenti,
  • a testi (fizikai) függőség pedig az elvonási tünetekben jelenik meg, ha a szervezet nem kapja meg a favorizált anyagot.

 

Kémiai és viselkedési függőségek

  1. A kémiai függőségek okozói a pszichoaktív szerek: alkohol, kannabinoidok (marihuána, hasis), ópiátok (morfin, heroin), szedatívumok (Xanax, Rivotril, Diazepam), kokain (crack), amfetaminok és metamfetaminok (speed, ecstasy, pervitin), hallucinogének (varázsgombák, meszkalin, LSD), oldószerek (toluen, aceton), nikotin, koffein, designer drogok (mefedron, biofű, piperazinok).
  2. A viselkedési függőségeket túlzásba vitt, kényszeres cselekvések okozzák: játékszenvedély (játékautomata, kaszinó), screen függőség (számítógépes és videójátékok, filmek, sorozatok, internet, pornográfia, okostelefon), munkaszenvedély, szexfüggőség, vásárlási függőség, kleptománia, társfüggőség.

 

Miért lesz valaki függő?

Az, hogy miért válik valaki függővé, valaki pedig nem, kérdés a tudomány számára is. Nem lehet egy egzakt okot kiemelni, a függőség kialakulása több tényező együttes hatásán alapul:

  • szer – olyan anyagok (ill. kényszeres viselkedések), amelyek tudatmódosító hatással bírnak, és képesek függőséget kiváltani
  • személyiség – genetikai és személyiségi tényezők, amelyek miatt az ember vulnerábilisabb a függőséggel szemben
  • környezet – családi szokások, kortárs kapcsolatok, fogyasztói kultúra, médiából származó hatások, amelyek erősítik a függőség kialakulását
  • ösztönző – olyan indító okok, amelyek hatására az ember hozzányúl a droghoz (illetve belemenekül a kényszeres cselekvésbe): kíváncsiság, unalom, csoportnyomás, üresség érzése, elhúzódó frusztráltság, menekülés egy megoldhatatlannak tűnő élethelyzetből

 

Hogyan alakul ki a függőség?

A pszichotróp anyagok a központi idegrendszer neurotranszmittereire hatnak (szerotonin, dopamin, noradrenalin), ezáltal olyan idegpályákat aktivizálnak, amelyek a pozitív megerősítésre szolgálnak. Az agykéreg prefrontális területére hatolnak be, és a jutalmazás érzését kölcsönözik. Ha a szervezet hozzászokik egy „reward“ tulajdonságú anyaghoz, és hirtelen megvonjuk tőle, megjelennek az elvonási tünetek. Ezt a kellemetlen érzést az ember újabb adaggal csillapítja, ezzel növekszik a szervezetben a tolerancia (a szerrel szembeni tűrőképesség). A kontrollvesztéssel kialakul a függőség, és a függő embernek egyetlen célja van: megszerezni az anyagot (megismételni a kényszeres cselekvést).

 

A függőség diagnosztikai kritériumai

A Diagnosztikai és Statisztikai Kézikönyv kritériumai alapján ha 6-ból 3 jelen van, diagnosztizálható a függőség:

  1. Mértéktelen vágy a szerre (szokásra)
  2. Magatartásbeli változások aszer hatására
  3. Elvonási tünetek a szer megszokott mennyiségének csökkentése, abbahagyása vagy szüneteltetése során (testi és lelki)
  4. Tűrésre vagyis toleranciára utaló jelek (a használt szer hatása fokozatosan csökken, azonos hatás elérésére az adagot emelni kell, módot kell változtatni, gyakoriságot…)
  5. Korábbi érdeklődés csökkenése, megszokott életmód megváltoztatása
  6. A szerhasználat folytatása annak ellenére is, hogy ismeri a függőség következményeit

 

Felépülés a függőségből

A függőség komplex probléma, amely komplex kezelést igényel. A leghatékonyabb kezelés a terápiás közösség. A problémát és a megoldását is a bio- pszicho- szocio- spirituális modell fejezi ki legjobban. A felépülés a következő területeket fogja át:

  1. Egészségügyi cél: Megállítani az egészségi állapot romlását, az egészség helyreállítása, teljes absztinencia. Későbbi visszatérés a szerhez nem lehetséges, ugyanis újból beindul a kontrollvesztés.
  2. Lelki cél: Több, mint nem inni, nem drogozni vagy nem játszani. A függőség gyökere mélyebben a felszín alatt található, ezért a szenvedélybetegnek szüksége van szabadulásra, lelki gyógyulásra és új életre. Az önismeret segítségével képes legyen változtatni gondolkodásán, felismerni a rizikós helyzeteket, és megküzdeni velük. A beépült rossz magatartások felváltása helyes, józan, örömet okozó magatartásokkal.
  3. Szociális cél: Felelősségteljes élet, visszailleszkedés a társadalomba, a megromlott családi kapcsolatok helyreállítása, beilleszkedés egy támogató közösségbe (Én használok, mi felépülünk!).
  4. Spirituális cél: Az Istennel való kapcsolat helyreállítása. „Beismertük, hogy tehetetlenek vagyunk a függőséggel szemben, életünk irányíthatatlanná vált. Eljutottunk arra a hitre, hogy egy nálunk hatalmasabb Erő helyreállíthatja lelki egészségünket. Elhatároztuk, hogy akaratunkat és életünket az általunk megismert Isten gondviselésére bízzuk.“ (Az Anonim Alkoholisták 12 lépése alapján)