A fentiekről győződhettünk meg a november 20-án az Interreg V-A Szlovákia –Magyarország Együttműködési Program által támogatott projekt konferenciáján, melyet a Selye János Egyetem Református Teológiai Kara és a Nádej–Reménység nonprofit szervezet rendezett a budapesti Megálló Csoport Alapítvánnyal karöltve.

A szenvedélybetegségekről és függőségről nagyon sok ismeretet szerezhettünk, melyeket Mgr. Görözdi Zsolt Th.D., a Selye János Egyetem Református Teológiai Kara Szenátusának elnöke is vázolt bevezetőjében. Megtudhattuk, mit értünk szenvedélybetegségek alatt, mely kóros viselkedési formákról van szó, amelyeket az egyén kényszeresen ismétel, és amelyekkel nem képes felhagyni, annak ellenére sem, hogy viselkedése ártalmas az egészségére.

Már gyermekkorban érhetik olyan ártalmak a fejlődő embert, amelyek később alapot adhatnak a szenvedélybetegségek kialakulásához. Ezek általában kora gyermekkori élmények, amikor például a gyermek túl kevés figyelmet, törődést kap szüleitől, nem érzi biztonságban magát, vagy éppen ellenkezőleg, túlságosan védik, így nem tanul meg saját erejében, képességeiben bízni.

A serdülőkorban ezek a gyerekek érzelmi problémákkal küzdenek, és legtöbbször nem tudnak szüleikhez fordulni segítségért, mert nincsenek velük közvetlen, jó viszonyban. A széteső családokban élő gyermekek különösen veszélyeztetettek. Gyakran a kortárs csoport adja meg azt az érzelmi támaszt és biztonságot, amit a szülők nem tudnak. Ha a serdülő olyan társak közé kerül, akik normaszegő, deviáns értékeket követnek, akkor nagy valószínűséggel átveszi ezeket. A legtöbb fiatal ezekben a csoportokban kezd el inni, dohányozni, és itt próbálja ki először a drogot is.

A szenvedélybetegségek közös vonása, hogy az egyén valamilyen szükségletét elégítik ki: csökkentik, levezetik feszültségeit, oldják rossz hangulatát, kellemesebbé teszik közérzetét.

Ez utóbbi hatásokkal magyarázható, hogy kínzó vágyat, erős késztetést érez a kóros viselkedésre, és ez a vágy készteti a cselekvés minduntalan ismétlésére. A kóros tevékenység elmaradása elvonási tünetekkel jár, tehát kialakul a függőség.

A szenvedélybetegeket az a tévhit vezérli, hogy képesek uralni cselekedeteiket, bármikor felhagyhatnak rossz szokásukkal, holott ez nem így van. Sokan nem tudják azt sem, hogy ide tartozik a kényszeres vásárlás, a kleptománia, a játékszenvedély, a számítógép-függőség is. Természetesen a legismertebbek a dohányzás, az alkoholizmus, kábítószer-függőség. Ezekből a betegségekből egyedül, önerőből már nincs kiút, csak segítséggel, erős csoportmunkával, közösségben lehet a függőségből valamilyen szinten kiszabadulni.

A Reménység nonprofit szervezet a Szőcs család vezetésével azon dolgozik, hogy minél több rászorulónak tudjon segíteni.

Ahogy Mgr. Szőcs Gizella, a Nádej–Reménység felügyelőtanácsának elnöke elmondta, mindent megtesznek azért, hogy az 1-1,5 évre hozzájuk kerülő férfiak később visszaépüljenek a társadalomba, családjuk újra hasznos tagjává váljanak.

A szakmai konferencián megtekinthettük Krűger Viktor dokumentumfilmjét, melyet Nagykeszin, a Reménység telephelyén forgatott. Itt a mezőgazdasági szövetkezet volt telephelyét építették át a függőségben szenvedők központjává. Tudni kell erről a központról, hogy a befogadottak számára kötelező az istentiszteleten való részvétel, a bizonyos óraszámban ledolgozott napi munka és a szakemberek által vezetett csoportterápiás foglalkozások.

A különböző sportolási lehetőségeken kívül valóban nagyon sokat foglalkoznak az oda kényszerült emberekkel, akik szeretnék megtalálni a kivezető utat függőségükből. A Szőcs család által bevezetett félutas program beváltja a hozzá fűzött reményeket, a bentlakók félállásban vállalhatnak munkát a közeli munkahelyen, s visszajárnak a REMÉNY „szigetére” a további gyógyulásért.